Visszaterhelés: mikor lép közbe a kártyakibocsátó?

A visszaterhelés többnyire kártyatársasági szabály, nem törvény

A vásárlók gyakran úgy beszélnek a visszaterhelésről (angolul chargeback), mintha az egy rögzített törvényes jog lenne, ami mindenhol ugyanazokkal a feltételekkel jár. A legtöbb esetben nem az. A visszaterhelés általában a kártyatársaság, vagyis a Visa, a Mastercard és a hasonló hálózatok által működtetett eljárás, olyan szabályok alapján, amelyeket ezek a társaságok a tagbankjaik számára állapítanak meg. Lehetővé teszi, hogy a kártyakibocsátó bank meghatározott esetekben visszafordítsa a tranzakciót, és visszahívja a pénzt a kereskedő bankjától, például ha a termék meg sem érkezett, lényegesen eltér a leírástól, vagy a fizetést nem a kártyabirtokos kezdeményezte. Mivel a kártyatársaság és a tagbankjai közötti szerződésből ered, nem pedig fogyasztóvédelmi jogszabályból, hogy pontosan mikor és milyen határidőn belül vehető igénybe, azt a kártyatársaság és a kibocsátó bank határozza meg, nem egyetlen törvény, amire hivatkozni lehetne.

Egyesült Királyság: van egy külön, valódi törvényes jog

Az Egyesült Királyságban van egy figyelemre méltó kivétel a „kártyatársasági szabály, nem törvény” minta alól. Egy régóta hatályos brit hiteltörvény szerint a brit hitelkártyával fizetett vásárlásoknál, ha a termék vagy szolgáltatás ára egy meghatározott alsó és felső értékhatár közé esik, a hitelkártya-kibocsátó egyetemlegesen felel a kereskedővel, ha valami rosszul sül el: hibás a termék, nem érkezik meg, vagy a kereskedő csődbe megy. Ez akkor is érvényes, ha a vételárnak csak egy részét fizették kártyával, feltéve, hogy a termék teljes ára ebbe a sávba esik. Ez törvényes jog, független a kártyatársaság saját visszaterhelési eljárásától, és közvetlenül a kártyakibocsátótól lehet követelni. A kártyatársaság által működtetett visszaterhelés az Egyesült Királyságban külön útként továbbra is elérhető, általában gyorsabb, de jogilag kevésbé biztosított, és gyakran betéti kártyás vásárlásoknál vagy az értékhatáron kívül eső összegeknél használják.

EU: főleg a jogosulatlan fizetések elleni védelem, nem a vitatott termékek

Az uniós jog, a felülvizsgált pénzforgalmi irányelv révén, a jogosulatlan tranzakciókra összpontosít, nem a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos vitákra. Ha egy fizetést jogosulatlanul hajtottak végre, például a kártyaadatok ellopása után, a pénzforgalmi szolgáltatónak a bejelentést követően azonnal, legkésőbb a következő munkanapon vissza kell térítenie az összeget, kivéve, ha alapos oka van csalásra gyanakodni, és ezt jelenti az illetékes hatóságnak. A fogyasztó felelőssége egy jogosulatlan tranzakcióért korlátozott, általában legfeljebb 50 euró, és nullára is csökkenhet, ha a kárt nem lehetett észrevenni, vagy ha a szolgáltató nem alkalmazott erős ügyfél-hitelesítést. Ez a védelem arról szól, hogy a fizetés jogosulatlan volt, nem egy valódi vásárlásról, ahol a termék egyszerűen nem érkezett meg vagy hibás volt. Az ilyen vitáknál az uniós vásárlók jellemzően a kártyatársaság saját visszaterhelési eljárására támaszkodnak, mert a brit szabálynak nincs uniós megfelelője.

USA: szövetségi jog a hitelkártyákra, egy másik a betéti kártyákra

Az USA abban közelebb áll a brit modellhez, hogy a kártyás vitáknál valódi szövetségi törvény áll a háttérben, de a szabályok kártyatípus szerint kettéválnak. Hitelkártyánál egy szövetségi törvény lehetővé teszi, hogy a vásárló írásban vitassa a számlázási hibákat, beleértve a meg nem érkezett vagy a megállapodástól eltérő termékeket is, a hibát először tartalmazó számlakivonat elküldésétől számított meghatározott időn belül. A jogosulatlan hitelkártyás terhelésekért viselt felelősség egy alacsony összegben van maximálva. Betéti kártyánál egy másik szövetségi törvény vonatkozik rá, és az a gyorsaságot jutalmazza: ha a vásárló a kártya elvesztését vagy ellopását nagyon gyorsan bejelenti, a felelőssége alacsony összegre korlátozódik, később bejelentve magasabb lesz a felső határ, és ha a jogosulatlan terhelést mutató kivonat után túl sokáig vár, a felelőssége akár korlátlan is lehet. Mindkét esetben az, ami ténylegesen történik, vagyis a terhelés visszafordítása, rendszerint visszaterhelésként zajlik a kártyahálózaton keresztül, a szövetségi jog pedig a vásárló vitatási jogait és a bank ehhez kapcsolódó kötelezettségeit határozza meg.

Mit jelent ez, ha a lehetőségeidet mérlegeled

• Visszaterhelés mindhárom régióban általában elérhető a kártyahálózaton keresztül, de a pontos határidő és a siker a kibocsátó banktól és a megadott októl függ, nem egyetlen egyetemes szabálytól.
• Az Egyesült Királyságban a hiteltörvény szerinti közös felelősség erősebb, törvényes lehetőség a feltételeknek megfelelő, egy bizonyos értékhatárok közé eső hitelkártyás vásárlásoknál, a visszaterheléstől külön.
• Az EU-ban a pénzforgalmi irányelv kifejezetten a jogosulatlan fizetésekre vonatkozik; egy egyszerű „nem érkezett meg a termék” típusú vitánál többnyire a kártyatársaság visszaterhelési eljárása a releváns út.
• Az USA-ban nézd meg, milyen kártyát használtál, mert a hitel- és a betéti kártyákra más szövetségi törvények vonatkoznak, eltérő határidőkkel és felelősségi korlátokkal.

Mindezt nem befolyásolja, ha a pénztárnál kuponkódot vagy kedvezménykódot használtál; egy kedvezményes tranzakciót pontosan ugyanúgy lehet vitatni, mint egy teljes árút. Hogy hogyan ellenőrizzük a listázott kódokat, mielőtt fizetnél, azt a hogyan működik oldalunkon olvashatod, ami az amerikai oldalhoz is elérhető.

Ez a cikk általános tájékoztatás, nem jogi tanácsadás. A visszaterhelési és vitatási jogok a kártyakibocsátó feltételeitől, a kártyatársaság szabályaitól, valamint az érintett ország jogától és a kártya típusától függenek; konkrét ügyben fordulj közvetlenül a kártyakibocsátódhoz.